Mindenki hüje

 Ha már kiveséztük a hamisítványokat, térjünk ki a manapság oly divatos ruhafeliratokra is!

 Továbbra sem vagyok kibékülve azzal, hogy Magyarországon kerüljük a hazai dolgokat, és még mindig a külföldi dolgok számítanak nálunk trendinek. Pedig inkább nevetségesek, mint jópofák. Többnyire.

 Arról nem is beszélve, hogy a legtöbben nem az eszükkel, a szívükkel vagy a tehetségükkel akarnak kitűnni a tömegből, hanem azzal, hogy lehetetlen holmikat aggatnak magukra, és megelégedve, nagy melénnyel vonulnak az utcára. Eleve nem értem ezt a feltűnési mániát, kísértetiesen hasonlít egyes állatok párszerzési akciójára. De egy hím páva legalább szép.

 Szinte minden nap mosolyt csal az arcomra, ha meglátok egy idétlen feliratot valakin. Ma például megtudtam egy szőke tini lányról, hogy ő "Just sexy". Pár hete egy középkorú, divatos hölgy "Tackle me!" feliratú topban közlekedett. Utánanéztem a szótárban, mert bűzlött a dolog, így megtudhattam, hogy birkózni vagy vitába akart szállni valakivel. Pedig az arca nem utalt erre. Ha tudom, képen törlöm. Aztán volt egy dagadt lány a metrón, akinek a pólója azt hirdette, Kiss in the dark. Ő legalább bevállalja, hogy csak sötétben lehet lesmárolni. A barátosnőm egyik kedvence a Succesfull, ami azt hirdeti, hogy a pólót viselő egyén "sikerrel teli". Ehhez egyébként egy Saxoo London üzletben lehetett hozzájutni, ami egy magyar cég. Ma hasonlóba futottunk bele cipővásárláskor, amikor egy teljesen hordható cipő sarkán megpillantottuk, hogy "For succesful living". Jó tudni, hogy a sikeres élethez elég egy pár cipő. Az én ruhatáramba is becsúszott egy baki, egy ajándék nadrág formájában, aminek a farán lóbetűkkel az ENJOY szó virít. Ezt hívom én élvezdaseggemgatyának, és kizárólag akkor veszem fel otthon, ha senki nem lát. Azt is bevallom, hogy kiscsirke koromban megvettem egy pólót a kínai piacon, amin egy hosszú szöveg állt, mellette egy lúdtollal, és nem vettem a fáradságot arra, hogy elolvassam, mibe bújok. Megtette helyettem a kisebbik nővérem, így kiderült, hogy egy szerelmes levéllel a törzsemen jártam, amiben többek között az állt, hogy a levél írója három hete nem látta kedvesét. Mindez azért ragadt meg, mert az angol week szó "weeek"-ként szerepelt. Na, ez sem fogja már a helyet a szekrényemben.

 Búcsúzóul pedig álljon itt a kedvenc pólófeliratom, amit igyekeztem szó szerint megjegyezni, mivel humorosnak találtam a buszon ülő gyíkgyereken:

"I'm very proud to wear this excellent T-shirt, because it makes me famous and gorgeous, like the rock stars." Or számszing lájk det.

 Egy szerda este tökéletes arra, hogy néhány szót ejtsünk a hamisítványokról!

 Már középiskolás korom óta erős vonzódást érzek a világmárkákat megcsúfoló, vásárlókat megtévesztő hamisítványok iránt. Unalmasabb tanóráinkon lelkesen firkálgattunk az egyik füzetem lapjára a gimiben, és gyűjtögettük a márkanév ötleteinket. Valamiért egyedül az adidasadi, a négy csíkos adidas maradt meg az emlékeimben, ami duplán hamisítvány, mert, ha a csíkok száma szerint képezzük a nevet, csak adidasad lenne, de az adidasadi kétségkívül butábban cseng.

 Roppant szórakoztatónak tartom a kínai piacon felvonultatott termékeket, amik - csodával határos módon - fillérekbe kerülnek, holott egy Gucci táska pl. félmillió forint körül mozog egy szaküzletben. Úgy vettem észre, hogy az egyik legnépszerűbb márka a Dolce & Gabbana, rengetegen szaladgálnak az utcán ezzel a nagy névvel ellátott ingben és topban. Kérdezem én: miért nem jó ezek helyett egy egyszerű, de ízléses ruhadarab? Ha szembejön velem egy D & G felirat, babonásan meredek a viselőjére, és próbálom megérteni, hogy gondolhatja, hogy ettől trendi, hiszen mindenki tudja, hogy ezerér' vette a felsőjét a kínain. Akkor már inkább egy márkajelzés nélküli cuccot húzok magamra. Egy légypiszok méretű utalást még eltűrök rajta az eredetéről egy rejtett helyen, de többet nemigen.

 Nemrégiben blogtulajdonos barátném, aki hasonlít Voldemortra annyiban, hogy nem nevezem nevén, viszont igen szép és sokkal kedvesebb, mint Tudodki, felvillanyozott állapotban jött ki a cégünk női mosdójából. Jókedvének oka az a felismerés volt, hogy a sok kis piperetáska között felfedezett egy remek parfümöt, a Noemi Caramel Lexyt. Először azt hitte, tréfát űz vele a szeme, de hosszas vizsgálódás után kénytelen volt elhinni, hogy valóban ez virít a parfüm dobozán. (Itt és most szeretnék elnézést kérni a hölgytől, akinek kilétét számunkra is homály fedi! Nem őt akarjuk ezzel megbántani, hanem egyszerűen viccesnek találjuk ezt a nevet.) Ekkor fogant meg a fejünkben a gondolat, hogy őrület ez a nagyzolás, Magyarországon élünk, mit nekünk Naomi Campbell és társai, kezdjük el magyarosítani a nagy márkákat! Következzen a lista, amiben szerepelnek az eredeti márkák, és a hozzájuk tartozó magyar megfelelők:

- Mexx: Max

- Tom Tailor: Szabó Tamás

- Christian Dior: Krisztina Dióra

- Bvlgari : Bulgária

- Giorgio Armani: Ármány György

- Givenchy: Kíváncsi

- Gucci: Giccs i

- Versace: Versz, öcsi

- Celine Dion - Szelén dión

- Paco Rabbane: Pákó robban-e

- és a kedvencünk: Dolce & Gabbana: Dolcsi és Gabona

 Ez is egy újabb vállalkozás-ötletünk, amit röhögve besoroltunk a többi közé. Egyszer majd ezt is megvalósítjuk. ;)

 Nagyon viccesnek találom, hogy abban a pillanatban, amikor beállítom iwiwen, hogy egyedülálló vagyok, megtalálnak a hüjék, és randira hívnak. Ebben az esetben szolidan hallgatni szoktam, és kivárok, hátha békén hagy az illető. Előfordul azonban, hogy körmönfont módon közelítenek, és ezt az udvarias természetem miatt nehezebben védem ki. Késztetést érzek az idióta kérdések megválaszolására, "Biztos nem tetszem neki, hanem tényleg érdekli ez a dolog!" felkiáltással. De ez az elmélet igazából mindig megdől.

 Így ismertem meg a világ legunalmasabb emberét is. Szeretnék néhány részletet közölni a 29 éves budapesti fiatalemberről. Először is, több mint két éve regisztrált felhasználó az iwiwen, és ez idő alatt 69 ismerősét lelte meg. Ezek közül én lennék az egyik, akivel fél évig egy csoportba járt egyetemre kilenc évvel ezelőtt, csak sajnos a népszerűsége miatt nem jutott ideje egyszer sem hozzám szólni. De mivel bejelölt, gondoltam, nem sértem meg, és visszaigazoltam. A magamról részben az áll nála, hogy szeret internetezni. Mikor nem dolgozik, internetezik. Hobbija az internet, és kedvenc időtöltése a netezés. Szerintem az, ahogy kitöltötte az adatlapját, önmagában elég egy gumiszobához, főleg, ha elárulom, hogy kedvenc zenéje többek között Donna Summer, az A.D. stúdió és Kim Wilde.

 A legutóbbi szakításom után ismét bejelöltem, hogy egyedülálló vagyok, és szinte még el sem vittem az egeret a Mentés gomb felől, de már lecsapott rám Gábor, és dobott egy üzenetet, aminek a tárgya: Tolkien. Ebben egy kérdés állt:

 "Tolkien melyik könyvét olvastad már?"

 Átfutottam az adatlapját, jól kiröhögtem magam, aztán elképzeltem, hogy milyen vad lehet az ágyban, megint röhögtem, utána elhessegettem a bizarr képet, és arra gondoltam, hogy lehet, hogy valóban kíváncsi erre a dologra, hiszen a kedvenc íróim között szerepel Tolkien. Felsoroltam hát őket, bár erős volt a gyanúm, hogy a Gyűrűk Urát olvasta, és errefelé akarja majd terelni a beszélgetést. Igazam is lett, mert másnap jött a válasz:

 "Láttad a Gyűrűk Ura trilógiát filmen? Szerinted van különbség a könyv és a film jelenetei között?"

 Gondoltam, ez egy komplett idióta, de azért válaszoltam, hogy nyilván, hiszen egy ilyen hosszú és részletes regényt nem lehet pár röpke órában visszaadni. Válasz:

 "Kiadtak egy hosszabb változatot is DVD-n. 4 órás egy rész.
Azokat is láttad?"

 Ekkor már tudtam, hogy baj lesz, ezért kitaláltam, hogy tőmondatokban fogok válaszolni, és megnézem, meddig bírja újabb izgalmas ötletekkel. Idézem a soron következő leveiből a számomra legröhejesebb részeket, a tárgyilagos és épeszű válaszaimat mellőzve:

 "Félelmetes jelenet a Gyűrű szövetségében, mikor áthaladnak a bányán. Könyvben sem rossz. A többi könyv Tolkientől is erről a fantasztikus világról szól?"

 29 éves!!!

 "Ki a kedvenc szereplőd a Gyűrűk Urában és miért?"

 Hát ezen sírtam a röhögéstől:

 "Nekem Gandalf, mert pirkadatkor napkelet felől érkezik a felmentő sereggel a Helm szurdokba az orkok ellen ígéretéhez híven, hogy megmentsék a királyt és maréknyi csapatát.
Én is szeretem a tündéket. Van olyan kötet, ami kifejezetten róluk szól?"

 Ezt vajon hány óra leforgása alatt sikerült kiötlenie? Majd:

 "Melyik könyv a legjobb szerinted azok közül, amiket olvastál Tolkientől?"

 Lehet ezt még húúúzni? Na gondoltam, most megfingatlak, pszichopata, és ezt válaszoltam neki:

 "Nekem a Gyűrűk Ura tetszett a leginkább. Gyönyörűen festi
le a tájakat és pörgős, cselekményes. Olvasása közben az
ember elvágyódik a mesés helyszínekre, a hófödte
hegycsúcsokra, a zubogó folyó partjára, a falombok közé
épített házikókba, a nemes tündék közé.
Nem válaszoltál a tündés kérdésemre, pedig nagyon érdekel,
te mit gondolsz róluk, hiszen írtad, hogy te is szereted
őket. Engem a noldák, a tudó-tündék lenyűgöznek. Sajnálom
Finwe fiát, Feanort, a Tűz Szellemét, aki olyan sugárzó
szilmarilokat készített, mint Telperion és Laurelin, hiszen
a gonosz Morgoth ármánykodása miatt népével önkéntes
száműzetésbe kellett vonulnia Cuiviénenből, és elkeseredett
háborúja az Angaband fölötti Thangordrim ellen kudarcba
fulladt. Feanor nemzetsége is mind csupa vitéz tündékből
állt, a kedvenceim Fingolfin, Fingon, Turgon, Finarfin,
Finrod, Angrod és Aegnor. Csodálatos lehetett, amikor a
ragyogó napsütésben átlovagolt Fingon, a noldák nagykirálya
uraival a Nen Lalaith hídján, Dór-lóminon átutazván, és
mithril köpenyükön ezüstösen csillogott a napsugár. Abban a
világban nyoma sem volt a gyávaságnak, sokszor álmodozom,
milyen fantasztikus lenne tündének lenni...
Szerinted az orkok milyen jelleműek?"

 Mentségemre legyen szólva, a Húrin gyermekeinek a bevezetéséből mazsolázgattam össze a fenti sorokat, fél óra alatt, továbbá igyekeztem felvenni a stílusát. Nem hittem el a válaszát:

 "Amikor a tündékről először olvastam a Gyűrűk Urában, nagyon pozitív képet kaptam. Hamar megszerettem jellemüket, szellemiségüket. Képesek voltak ők is felvonulni a Helm szurdokba az orkok ellen a király segítségére.
Szerintem az orkok a negatív jellemet hordozzák. Démoni lényeknek is hívják őket.
Rabolnak, fosztogatnak, gonoszságból, hatalomvágyból ölnek. Szarumán hatalmas sereget küldött, Théoden király elpusztítására.
Nekem is tetszenek a leíró részek az első kötetben. Mikor Frodóék elindulnak szülőhelyükről a gyűrű megsemmisítésére, akkor ír a könyv nagyon szép tájakról. Az első kötet túlnyomó része szinte csak erről szól."

 Pozitív képet kapott! :D Hatalmas! Kicsit féltem, hogy gyengeelméjűnek fog tartani, de rájöttem, hogy ez egy véglény, és fokoztam a hangulatát a következő sorokkal:

 "Igen, nagyon bátor tett volt a tündéktől! És nagyszerűen
harcoltak a szurdokban!
Viszont az orkok szerintem nem vágynak hatalomra.
Agresszívek és irányíthatóak. Inkább szolganép, mint
irányító. Gondolj bele, köztük nincs király sem! Ijesztő a
külsejük, annyi szent!"

 Remélem, ha egyszer lesz fiam, öt éves korában már értelmesebben tudok vele társalogni. Mindenesetre a lelkére fogom kötni, hogy a Gyűrűk Urával ne csajozzon, mert übergáz. Gábor válasza a következők szerint fest:

 "Valóban. Szarumán tette szolgáivá azt a nagy sereget. Királyról nem tudok az orkok közül. Visszataszító lények az biztos.
Nagyon tetszett mikor Frodót megmentik a tündék a fekete lovasoktól. Csak úgy száguld az a fehér ló vele Völgyzugolyig.
Neked megvan Tolkientől a Szilmarilok?"

 Ez az, gondoltam, most fogja megkérdezni, hogy kölcsön adom-e neki. De nem ez történt.

 "Mi a helyzet a Babóval? Ha tudnám, hogy filmen is látható lesz majd, gyorsan elolvasnám előtte. Egyébként te melyiket ajánlanád?"

 Írtam, hogy A babót.

 "Megvan neked a Babó?"

 Majd külön levélben, az igenlő válaszom után:

 "Kölcsönadod nekem?"

 Felvilágosítottam, hogy könyvet nem adok kölcsön, mert nem talál visszakerülni, mire felhúzta magát, mint a kakukkosóra és az arcomba vágta, hogy:

 "Milyen sok ember lopja a könyveket! Én azt tartom csodának, ha el is olvassák és nem adják el a legközelebbi fekete piacon."

 Majd miután lecsillapodott:

 "Nem gond, majd megszerzem könyvtárból."

 Ezzel búcsúztam:

 "Szerezd."

 Be kell vallanom, hogy kurvára nem érdekel a Gyűrűk Ura, nagyon szeretem, de nem óhajtok róla elmebetegekkel eszmecserét folytatni. És a történet szépsége, hogy minden levélnek más témája volt, akadt például "Tolkien", "Gyűrűk Ura", "Babó", "tündék <-> orkok", majd "orkok, tündék" a végén pedig a sértődött "Könyvtár". Elképesztő fantáziája lehet ennek a srácnak, mindig meg tud újulni! Ha valaki hajlandó velem fogadást kötni a jövőjét illetően, akkor az én tippem az lenne, hogy tíz éven belül megőrül, és a Helm-szurdokba fogja képzelni magát. Keresztül-kasul fog száguldozni Budapesten egy műanyag karddal, és közben azt üvölti: "Theodeeen!". Amúgy komolyan szöget ütött a fejembe, hogy lehet, hogy ez a Gábor gyerek elhiszi, hogy a Gyűrűk Ura cselekménye megtörtént. Szólni kéne neki, hogy nem, amíg nem késő.

 Hú, bakker, ha ilyen a felhozatal egyedülálló pasik terén, akkor egyedül fogok meghalni a TV-m előtt végelgyengülésben. Vagy rámtöri az ajtót egy ork és lekaszabol. Lehet, hogy megfenem a kenyérvágó késemet, biztos, ami biztos.

 Szerintem az iwiwen ismerkedő fiatalemberek tökhüjék.

 Eljött az a nap is, amikor megbizonyosodtam afelől, hogy agy nélküli vevő vagyok. Nem a tudatosság hiánya lépett fel nálam a mai DM körutam során, hanem a pénztáros leányzó nézett le jóóó alaposan.

 A boltba belépve rögvest felmarkoltam egy kosarat, és nyílegyenesen a macska táplálékhoz vágtattam. Ezután felmartam két további betervezett árut, és csak kicsit remegett meg a kezem a rágcsálnivalók mellett elsuhanva. Eljutottam hát a pénztárig, és gondosan kipakoltam a kosaram tartalmát a szalagra. A pénztáros hölgy épp azon vitázott a többiekkel, milyen sorrendben menjenek ki cigizni, én pedig türelmesen vártam, hogy kiszolgáljon. Szerencsémre nem ő nyitotta a sort, így még pont ki tudott szolgálni, amíg a győztes vígan elszítta a cigarettáját a bolt előtt. Hogy mi tartott öt percig? Íme: a szőke hölgy ránézett a 16 db tálcás kajából álló halomra a sötétbarna szemöldöke alól, majd gyanakodva rám pillantott, és megkérdezte: "Mindegyik más?". Csodálkozva válaszoltam, hogy: "Nem, mindegyikből kettő van.". Mellesleg megjegyzem, saját termékük, és összesen tíz félét gyártanak. Ekkor lenézően és bosszankodva sóhajtott, és közölte velem, hogy: "Akkor talán ÚGY kéne beütnöm.". Először azt hittem, viccel, de hamar kiderült, hogy komolyan gondolja az optimalizálást. Egyesével felforgatta a konzerveket, címkével felfelé, majd kettes kupacokba rendezgette őket. Ezt követően a pénztárgéphez fordult, és megnyomta a kettes gombot, majd a szorzást, visszafordult, lehúzta az egyik kaját, beletette egy szatyorba, visszanyúlt a "párjáért", átemelte a leolvasó fölött, és a másik mellé tette. Visszafordult a pénztárgéphez, és megnyomta a kettes gombot... ekkor elmosolyodtam... az ötödik környékén már az a fajta kínos röhögés fojtogatott, amikor az ember véresre harapja a száját, hogy ne adjon ki nyikkanó hangokat. Azon töprengtem, hogy szerintem frankón nem tudja, mi történik a pénztárgépben, amikor ő pötyögteti. Mire végzett, én már a sírás határán álltam, és ekkor megkérdezte, hogy hozzám tartozik-e a többi holmi is. Elhaló hangon rebegtem, hogy igen, és hozzáfűztem gondolatban, hogy "Mivel rajtam kívül egy ember tartózkodik a boltban, az is a másik végében!". Diadalittasan lecsapott az Enterre, én pedig gyorsan benyomtam a fülembe a metált és eliszkoltam, hogy nehogy összeverjen.

 Lehetett volna de ja vu-m is, mivel ma kiderült, hogy két munkatársam kioptimalizált a kódból egy lényegi részt, emiatt egy hete rosszul jelennek meg az ügyintézők adatai az banki értesítő leveleken.

 Sebaj. Ma megtudtam, hogy az optimalizálás hüjeség.